Karma - egy kicsit másképp

Mindannyian tudni akarjuk hová tartunk, hogy vajon mit hoz a következő pillanat?!  Reménykedünk, valamilyen szinten van választási és döntési képességünk a jövőre nézve.

Mennyi rejtély, és őrlődés, mennyi stressz és önsajnálat… mind alól, felszabadíthatnánk magunkat, ha megfigyelnénk az ok és okozat előre megjósolható törvényét. Hiszen bármit teszünk, az visszaszáll ránk, és bármit is adunk, azt hasonló módon visszakapjuk.

.   .   .

Az Univerzum végeláthatatlan szövedéke telis- tele van energiával, rezgésekkel. Számtalan apró részecske kering szerte a Világban, más- és más rezgéseket bocsátva ki. Mindegyik egyedi, és mégis mind, Egy. Van egy közös dolog Bennük. Mindegyikben kivétel nélkül, ott van a Forrás eszenciája, egy „isteni részecske”.

Ez az „isteni eszencia” a lét alapköve, mely a végtelenséget formálja meg, és egyesíti. Ez az, mely tovább nem bontható, tovább nem csökkenthető, mely mindennek a kiindulópontja.

Ezen kis részecskék megszámlálhatatlan sokasága tartozik Univerzumunkhoz, folytatva állandó körkörös mozgást. És ezeket a kicsiny részecskéket a szív mozgatja, a Te szíved a mágnes. Bármilyen helyzetben is vagy, részecskék millió vesznek körül, melyek ráhangolódnak szíved rezgésére, hozzákapcsolódva energiamezejéhez. Ezek a részecskék biztosítják az élet számára az egyensúlyt és a különböző kapcsolatokat.

Életútjukat mindig a szeretet irányítja. 

Vannak, melyek csak ideig- óráig vannak melletted, majd visszatérnek „jogos használójukhoz”. Egy mosoly, egy érintés adta őket Neked…

 Vannak, melyek egy életen át Veled tartanak. Ezek azok, melyeket csere útján kaptál. Egy kapcsolat adta Neked, lehet az szerelem, barátság vagy akár egy egyszerű szimpátia; mikor szívetek felismerte a másikban jelenlévő szeretet tüzét. Ilyenkor e szeretet eszenciák célja, hogy a két ember közötti szeretet elválásuk után is ott maradjon szívükben, mint egy lenyomat, egy emlék, melyre, ha rágondolsz mindig szeretettel fog eltölteni.

 Ezáltal közösen élhettek le egy életet, akár úgy is, hogy fizikailag távol vagytok egymástól…  

Vannak, melyek családfád által jönnek hozzád, alkotva ezzel egy végeláthatatlan generációs vonalat. Mi most Tiéd, visszatér majd az elkövetkezendő generációk gyermekeihez, hogy támogassa Őket, egyengesse útjukat. Szereteted ott lesz velük, hiszen most már, ezek a kis részecskék a Te szereteted rezgéseit is magukba ölelték. Általuk megoszthatod velük szeretetedet, megoszthatod velük, mire szíved vágyik.

De vannak olyanok is, melyek sosem válnak el Tőled, mindig Veled maradnak. Ezek azok, melyeknek a Te szíved jelölte ki életútjukat, ezek azok, melyekkel megteremtetted Életedet. Egy részük hozzákapcsolódik lelkedhez, állandóan követve Őt… hiszen már a Te szíved szeretete táplálja Őket. Másik részük pedig, mikor elhagyod e földi létet, olyan helyekre távozik, melyeket szereteteddel megjelöltél… és várnak Rád, amíg szíved újra nem hívja őket. Gondolj csak bele, a Világ hány helyén várakozik rád „lenyomatod”, várva, hogy újra kapcsolódhasson szívedhez… Hányszor érezted azt, első gondolatra egy teljesen ismeretlen helyen járva, hogy az otthon melege tölti el szívedet. Egy ismerős érzés, mintha már jártál volna ott… mintha közöd lenne azokhoz az erdőkhöz, városokhoz… és valóban, szíved sosem csap be. Ki tudja mikor, ki tudja hány élettel ezelőtt, de már éltél ott, és boldog voltál.

A szereteted által életre keltett részecskék örökre veled maradnak, mindegy milyen módon, de egy örök és állandó lenyomatot hagyva a világban.

De van, mikor a tiszta szeretet közé, más érzelmek vegyülnek – harag, düh, sértettség. Ilyenkor, az addig oly biztosan körületted keringő szeretet eszenciák, elveszhetnek. Hiszen minél bizonytalanabb szereteted, annál kevésbé fogod magadénak tudni, ezen kis részecskéket. – Hogy miért? Mert őket csupán a tiszta szeretet irányítja. Amennyiben szereteted, és életed nem világos, hanem zavart, hazugságokkal és csalással fűszerezett, annyiban életrészecskéid elveszhetnek azoknak az életrészecskéi között, akiket megsértettél, megbántottál. Ez egyik félnek sem kellemes, fájdalommal jár. Hiszen az elveszett életrészecskék ezután „zálogba” kerülnek, amíg az adóságot ki nem fizetted. Amíg le nem róttad adóságod, amíg vissza nem térsz a tiszta szeretet útjára.

.   .   .

Ez hát a karma…, ha szeretsz, válaszod mindig szeretet lesz, de ha eltévelyedsz a szeretet útjáról, meg kell tanulnod visszatérni, mikor is a szeretet mellé, már fájdalom is vegyül…

Bocsáss meg!

Mindenkit érnek sérelmek, ez ellen nem tudunk mit tenni. Viszont egy valamit tehetünk… megbocsáthatunk.

Megbocsáthatunk családtagjainknak, barátainknak, vagy egy ismeretlennek; megbocsáthatunk a hatásoknak, melyek nem építő jelleggel hatottak ránk. Megbocsáthatunk, majd folytathatjuk a megbocsátást megállás nélkül, mindezt azért, hogy „tisztán” tartsuk szívünket.

A megbocsátás csodája, hogy ezzel elvágjuk mindazt, ami a múltban nem működött. A közöny, a sértettség, a düh és a harag helyett a szeretet válasszuk.

Ha nem ezt az utat választjuk, sérelmeinket fájó sebekként lüktetve magunkkal cipeljük. Időről-időre feltépjük e sebek varrait, fájdalmat okozva magunknak… és a Másiknak is. Majd a fájdalomtól visszahőkölve elfolytjuk, újra magunkba zárjuk sérelmeinket… évekre, vagy akár életekre. A fájdalom, és a sértettség állandó váltakozásával a seb ott marad bennünk, lelkünkbe ég. És a kezdetben, oly kicsiny sérelem energiamintázatunk részévé válik.

A sértettség haragot szül. A harag tragédiája pedig abban áll, hogy kapcsolatban tart valamivel, ami fájdalmat okozott; valamivel, ami nem működött, ami nem sikerült, ami elárult, ami becsapott. Mégis csüggünk a haragon, mint egy életadó forráson, pedig ez a „forrás” nem ad, hanem elvesz… Ránk nehezedik és elvonja figyelmünket. Elvonja figyelmünket az életről, a szeretetről; megakadályoz abban, hogy betölthessük a nekünk szánt szerepet.

A neheztelések rendetlenséget és zavart keltenek lelkünkben és szívünkben. A bennünk lakozó békét és nyugalmat hatalmas zúgás és csörömpölés váltja fel. Majd veszteséget, veszteségre; fájdalmat, fájdalomra halmazunk… eltévelyedünk, hiszen a zúgásban nem halljuk szívünk szavát.

Mennyivel könnyebb lenne, ha túltennénk magunkat a nehézségeken és megbocsátanánk a felgyülemlett sérelmeket és csalódásokat! Mennyivel könnyebb lenne, ha végre megértenénk a megbocsátás szentségét!

A megbocsátás nem csak feledés, hanem annak megértése, mi nem működött, és hogyan is történt meg minden. Nem figyeltünk eléggé, nem voltunk hajlandók meghallani a másikat, képtelenek voltunk meglátni ismétlődő hibáinkat, vagy esetleg nem láttuk a másik szemében szikrázó szeretet fényét?!... Nem tesszük helyesen, ha feledünk, és később ugyanaz megismétlődik.

És a megbocsátás, nem csupán megértés, hanem feloldozás, újjászületés a szeretet oltárán.

A megbocsátás nem jelenti saját magunk feláldozását, nem jelenti azt, hogy megadjuk magunkat mások ismétlődő sértéseinek. A megbocsátás célja a negatív kötődésektől való felszabadítás. Az, hogy energiáink ne csapongjanak, hanem szívünkben összpontosuljon a szeretet energiája. A megbocsátással helyre áll bennünk a szeretet, visszanyerjük életkedvünket, és azok is visszanyerik, akiknek megbocsátottunk. Ösztönösen visszakerülünk az életbe, és újra kezdjük élni azt.

.   .   .

De először magadnak kell megbocsátanod. Jöjj rá, hogy a legfontosabb személy, akinek megbocsátással tartozol, akinek szeretettel tartozol, az Te magad vagy! 

Ha, ezt képes leszel meglépni, egyre inkább leszel a szeretet, ami vagy!

A fényküldött imája

„Igaz önvalóm, Isten és a Szeretet valóságában időzöm.

Ebben a központban, mint egy hurrikán közepén,

 minden nyugodt, biztonságos és békés.

Hatalmam, bölcsességem és békém abból ered,

hogy ebben a középpontban maradok.

Kérem Isten és az ő angyalainak spirituális támogatását,

hogy tudatomat mindig átitassa az igazság.

Szándékosan elengedem ragaszkodásomat az anyagi világhoz,

tudva, hogy ezzel hatékonyan segíthetek másokon.

Bízom Istenben, hogy mindennel ellát, amire szükségem van,

irányítson minden utamon.

Elfogadom a szeretet és öröm állandó jelenlétét,

tudva, hogy megérdemlem a boldogságot

és az egészséget.

Önszántamból, szeretettel elengedek minden

egóból eredő ítélkezést önmagamról

 és a többi emberről, tudva, hogy minden,

amire vágyom attól az elhatározásomtól függ,

hogy akarom-e megtapasztalni az egységet a mindennel, ami él.

Tudom, hogy gyógyítanom és tanítanom kell Isten nevében,

és most teljes mértékben késedelem, vagy ellenállás nélkül

elfogadom a küldetésemet.

Felajánlok mindent, ami akadályozna belső hangom meghallásában,

és boldogan bízom belső vezetőmben,

hogy irányítani fog a Fényküldöttek útján,

ahol a szeretet eszköze lehetek.

Elengedem félelmeimet és kétségeimet küldetésemmel kapcsolatosan,

és most elkötelezem magam a tudatosságnak,

hogy mindig halljam Belső Hangomat.

Tudom, hogy ez az egyetlen eszköz,

amire valaha szükségem lesz önmagam

és a világ gyógyításához.

Ámen”

Doreen Virtue

Szabadnak lenni?!

A test síkján a szabadság annyi, mint oda utazni, ahová akarsz, biztonságban élni és szabadon kimondani azt, amit gondolsz.

De vajon tényleg ennyit jelentene a szabadság?! Nem hiszem. Az anyagi világ szabadsága nem hogy szabaddá tenne, inkább még mélyebb rabságba taszít. Az ilyen szabadság sosem fog boldoggá tenni... mindig hiányozni fog egy érzés, egy vágy. Nem más, mint hogy átérezd az Örökkévaló feltétlen szeretetét. Ezt az érzést sosem fogod tudni levetkőzni, eltemetheted magadban és mély tagadásba kezdhetsz, de megválni tőle sosem fogsz tudni, ez a Te lényed. A szeretet Te vagy maga! Ez az érzés Veled volt mikor megszülettél, és Veled lesz, mikor elhagyod e földi létet, mint egy örök kapcsolat Forrásoddal…

Ahogy mélyebbre hatolsz tudatodban, a szabadság eggyé válik ezzel az érzéssel. A szabadság benső ismerete annak: ki vagy és mivégből vagy itt e földi létben. E szabadság által kiegyensúlyozottnak, biztosnak, szeretettnek érzed magad. Mentesnek a félelem, a bűntudat, a düh és a féltékenység megrázkódtatásaitól. Ha szabaddá válsz, végre követed Örök Éned hívását, és nekiállsz a feladatnak, ami miatt idekerültél.

.   .   .

Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk – korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük… de meg kell tanulnunk túllépni rajtuk. Hiába tűnhet első pillantásra ijesztőnek és ismeretlennek, ami ránk vár… ne dőljünk be az álcának! Nem más ez, mint egy letűnőben lévő világ utolsó próbálkozása, hogy eltérítsen… megakadályozzon, hogy visszataláljunk rég elveszett Valónkhoz. Hisz a korlátok túloldalán a szabadság vár…

A szabadságnak hatalmában áll felfedni az illúziókat, érzeteket, melyekről lehet sejtelmed sem volt, mégis rejtekük mögül irányítottak Téged. De ha az Örökkévaló szeretetét választod, megszabadulhatsz az érzelmi poggyásztól, mely oly régóta mázsás súlyként nehezedett szívedre. Egy poggyásztól, mely nem más, mint egy világ rögzült véleménye és ítélete mindarról, milyennek kellene lennie az életnek, vagy épp Neked... hogyan kéne viselkedned, milyen szabályok szerint kellene élned.

.   .   .

Töröld el a korlátokat, és legyél szabad! Hatalmadban áll és jogod van úgy változtatni az életeden, hogy több szabadságban legyen részed. Talán itt az ideje szünetet tartani, hogy átgondold a vágyaidat és a lehetőségeidet.

 A szabadulás kulcsa érzéseidben rejlik, hát igyekezz felszínre hozni elfojtott érzéseid… ezek jelentkezhetnek álmaidban, vagy mint pillanatnyi, hirtelen felvillanások elmédben, vagy esetleg jelen életed adott helyzete tükrözi vissza a rég keresett kulcsot. Nézz körül világodban! Jól érzed magad? Hogyan bánsz önmagaddal? Hogyan bánsz családoddal, barátaiddal, vagy éppen, hogyan viszonyulsz egy ismeretlenhez, ki elhalad melletted az utcán?... Próbáld meg mélyen átérezni fájdalmadat!... Mondd hol érzed?! Ha megijedsz, csak kérj Tőlem bátorságot, és megadatik, hiszen ahogy hajlandó vagy szembenézni fájdalmaddal szeretetem eláraszt Téged, és gyógyírt hoz megtört szíved, és tested fájdalmára. A fájdalom helyét szeretet és béke veszi át.

Ne félj, az Univerzum mindig támogatja a fejlődés, és a szabadság iránti vágyat. Merj szabad lenni, s lépéseidet az Univerzum energiái is támogatni fogják… s szabadságoddal Örök Énedet is megleled…

.   .   .

Azzal, hogy elmenekülsz egy számodra kellemetlen helyzet elől, nem nyersz semmit… a szabadság néha nem az, hogy elmegyünk, hanem, hogy maradunk és szembenézünk a helyzettel, melynek megoldása minket vár…

A karma valósága 1

A karma az ok- és az okozat törvénye, mely szerint minden cselekedetünk, megnyilvánulásunk egy annak megfelelő következménnyel jár, vagy úgy is mondhatnánk, hogy minden, ami történik az már valaminek a következménye… Minden ok okozatot szül, és minden okozat egy okból ered… és így jön létre az ok- és okozat összefüggéseinek végtelen, mindenre kiterjedő hálózata.

De mit is jelent ez pontosan, és miért is alakult ki ez az „ellenőrző szerep” Univerzumunkban?

.   .   .

Kedvesem, a válasz az Univerzum végtelenségében és hatalmasságában rejlik. Az Univerzumban az ok- és okozat folyamata leírja, hogyan vész el az egyensúly, és hogyan nyerhető az vissza. Minden az egyensúlyról szól! Amit Ti karmának neveztek, az nem más, mint egy hosszú, számos életen át tartó folyamat, mely által megtanulhatjátok kik is vagytok valójában. Megtanultok hibázni, majd megtanuljátok vállalni hibáitok következményeit, és így megtanuljátok, mit is jelent a fény, a szeretet, mely által feloldozást nyerhetsz… Egy folyamat, melynek végén visszanyered elvesztett egyensúlyodat.

Ártatlannak, és tökéletesnek születtél, a lehető legnagyobb egyensúlyban… de Ti szabad akaratotokkal megbontottátok ezt az egyensúlyt. Nem csak magatokban, hanem egymás között is. Az emberi tévedések és a helytelen hozzáállások sorozata tovább került a jövő generációihoz. Majd elfelejtettétek, mit is jelent a tiszta szeretet, elfelejtettétek honnan is származtok… A karma törvénye a visszatérést szolgálja, visszatérést a Forrásba, az Egyensúlyba. Ezért nem szabad a megpróbáltatásokat büntetésnek venned, inkább egy szent folyamatnak, hiszen minden egyes lépéssel közelebb kerültsz a célhoz…

A Forrásban élő központi Szív megérzi, hogy a dolgok helyesen működnek-e vagy sem! Így a felelősség alól nem tudsz kibújni. Tetteidért le kell rónod tartozásaidat, hiszen ahányszor a szeretet ellen vétettél, mindannyiszor kibillent az egyensúly mérlege. Ezek a Te hibáid, így csakis Te tudod visszabillenteni a mérleg fokát. De ne csüggedj, hisz mindannyiszor, mikor a szeretetet választod, törlesztesz adóságodból. Bármilyen helyzet is kerüljön elébed, Te mindig csak a szeretetre gondolj! Aki Te vagy! Tudom, néha nagyon nehéz lesz Neked, de ilyenkor csak gondolj Rám. Én, átkarollak és megmutatom a helyes irányt. Élj alázattal minden iránt, hiszen a szeretet alázatos, s a fájdalomra szeretettel válaszol. Legyen a Te válaszod is a szeretet az évszázados fájdalmakra, és szolgáld alázattal az Életet. Így visszanyerheted egyensúlyod önmagaddal, majd a világgal…

Lásd, az ok- és okozat törvénye nem ellened van, hanem érted! Azt szolgálja, hogy visszatérj a Te igazi önvalódhoz, az legyél, aki vagy. Szeretet! 

Tehát, ha egyszer az egyensúly megbomlott, vissza kell azt nyerni. Ez a karma! De a teljesség visszaállítására nem csak az az egyetlen megoldás, hogy újra járd az ok- és okozat körkörös útjait, megtanulva minden egyes hibád tanulságait. Van egy másik út is, egy ennél magasztosabb, emelkedettebb út. Mikor teljes valódat átadod egy magasabb hatalomnak, amikor lényedet átadod a fénynek, a szeretetnek. Amikor a szeretet, és fény által meglátsz minden hibát. Mindez képes lesz feloldozni Téged, hiszen szívedben nem marad több kétely… nem akarsz már semmi mást, csak szeretetet… nem akarsz semmi mást, csak szeretni és szeretve lenni… amikor már embertársaid kicsinyes megnyilatkozásai szívedben nem váltanak ki mást, csak szeretetet, hiszen nincs is ott már más, csak a szeretet… s szíved visszanyeri méltó helyét testedben és lelkedben.  

Alázattal, és szeretettel magasabbra lehet jutni. Ennek a kulcsát pedig Istentől kaphatod meg. Amint visszatérsz Forrásodhoz, újra felfedezve a kettőtök közötti örök kapcsolatot, és a szeretet vágyával szívedben - feloldozást nyersz. Ő törölni fogja adóságodat egy magasabb szintű szeretet, alázat és összhang által.

Bár a karma az élet egyensúlyának helyreállításán dolgozik, és az Univerzumnak szüksége van rá, mégis sokatok lelkében sérülést okozhat… hiszen nincs tisztább „módszer” a szeretetnél… hát lépjetek át egy magasabb tudatosságba, mikor már a Szent Szív adja a feloldozó energiát Isten kegyelméből, véget vetve e keserű körnek. - Jézus

Egy pillanat

Mondd, hogy élhetnél úgy, ha egyre hajt, űz a gond és csak a jövőt kémleled?! 

Mért csak a jövő problémáit látod ahelyett, hogy a jelen lehetőségeit keresnéd?!

És mondd mi haszna az életnek, mit ajándékba kaptál, ha eldobod, s az Élet helyett a Létet választod?! 

.   .   .

Nézd csak, hogy él egy apró tiszavirág. Neki nincs holnap, neki csak a pillanat van. Egyetlen nap! Mégis mily örömteli Élet is az… megszületik, s szárnyra kap, a szélre bízza magát, játszik és élvezi a jelen pillanatát... Nem gondol a holnapra, nem gondol arra, hogy mi lesz, sem arra, hogy mit szeretne. Nincsenek szívében aggodalmak, félelmek a jövő felé, hiszen Ő tudja: szeretni és élni csak a jelenben lehet. És milyen bölcsen is éli Ő aprócska életét: hiszen a jövő nem fogja jóvátenni a jelen mulasztásait.

Légy hát tiszavirág! Megérdemled, hát engedd, hogy a jelenben rejlő szabadság legyen a Te új otthonod! Szárnyalj! Bízd magad Istenre, az Ő szeretete legyen a Te útmutatásod. Az ő sugallatai legyenek a Te orkánjaid! Bízd magad az isteni útmutatásra, és engedd, hogy a pillanat legyen a Te hatalmad temploma…

.   .   .

Az életed egy pillanat, mely örökké tart, nincs tegnap és nincs holnap… Csak a pillanat van. Nem élhetsz a múltban, sem pedig a jövőben; a múlt, s a jövő csupán a létet kínálja Neked. Egy létet, mely fájdalmat szül, hiszen a vágyott boldogságot csak a jelen kapuin túl találhatod. A többi csak képzet, kivetített kép, melyek elfordítják szemedet a valóságról. Ez egy visszahúzó erő, mi folytonos gátakat teremt. A múlt a panasz, a jövő az aggodalom, csupa negatív hatás, mik meggátolnak Életed feladatában, abban, hogy a Te valós utadat járd. Hiszen ahogy megoldasz egy problémát, egy másik születik, és ez a másik teljesen váratlanul, nem várt helyen és nem várt időben csap le rád… hiszen te már megint a múlton, vagy a jövőn gondolkoztál. Ne várj feloldozást addig, míg ebből a körforgásból önként ki nem szállsz. Viszont hatalmad meg van hozzá, a Te kezedben van a döntés! Mit választasz: fájdalmat, szenvedést, örökös gyötrődést, vagy pedig boldogságot és szeretetet?… Én enyhíteni tudom fájdalmad, hiszen ott vagyok melletted, és ha kéred, segítek Neked. De kiszabadítani nem tudlak, Te választottad ezt… 

És milyen sokan is kínozzátok magatokat, vállalva önkéntes kálváriát. De jól vigyázzatok ez nem a felemelkedés kálváriája, hanem épp ellenkezőleg, ez az alámerülés kálváriája… És bizony, fáj szívemnek, ha ezt az utat választjátok. Hiszen én nem ezt az utat szántam Nektek, ahogy Atyátok sem… nem erre születtetek… Így ahelyett, hogy felém fordulnátok, és együtt merülnénk alá a pillanat szépségeiben, az önbecsapást választjátok, melynek végén nem vár más csupán fájdalom és veszteség… Itt az idő – ezért szólok hozzátok – , forduljatok vissza az önbecsapás, önámítás útjáról… 

És Most pihenj meg, engedd el kavargó gondolataidat. Fordulj egy pillanatra befelé, majd nyisd ki a szemed, és nézz körül… nézd meg mi vesz Most körbe… érezd milyen érzések áramlanak Most Benned és körülötted, éld meg végre a pillanatot!… És végül, nézz mélyen Szívedbe, mire vágyik Ő? Mire vágyik lelked, mit már oly régóta elfojtasz magadban?… Arra, hogy a múlt fájdalmaival éljen tovább, vagy esetleg a jövő félelmeivel… vagy pedig arra, hogy végre megnyílhasson, kitárulhasson a világnak és, hogy Te boldog légy?… S mikor a válasz megnyilatkozik benned, szíved is megpihen, hiszen a felismerés pillanatában szíved, az Én szívemmel dobban. Hiszen a két szív egy úton van már, mindketten a szeretet útján leszünk... együtt.

Kitárod szíved és felém fordulsz, hisz végre szívedbe fogathatsz, mire oly régóta vártam már… Szeretlek Téged! – Jézus

.   .   .  

Ne feledd, a boldogság már megadatott, ott lakozik szívedben! Nem a múlt, és nem is a jövő fogja Neked feltárni ezt… a boldogság Benned van, és a Mostban kell meglelned!